Grósz Zoltán – Juhász László
A gázharc, a gázvédelem fejlődése és tevékenysége a magyar királyi honvédségben 1914-1945 között
Az
I. világháborúban még nem voltak gázvédelmi csapatok Magyarországon. A
közös hadseregben viszont szolgáltak magyar katonák ilyen
alegységeknél. A Trianon után több évig nem volt lehetőség vegyi
csapatok létrehozására. A hadrendbe szervezés idejét 1924-től
számíthatjuk. Tevékenységükkel a korabeli szabályzatok szerint támogató
tevékenységet folytattak. Az
első világháborúban alkalmazott vegyi harcanyagok jelentős hatással
voltak az ellene való védelem szervezeteinek kialakulására. Kezdeti
időszakban a védelem egyértelműen hátrányban volt a támadóval. A
szembenálló felek nem voltak felkészítve és nem rendelkeztek gázvédő eszközökkel. A gázvédelem jelentőségét igazolja,
hogy az első bevetések alkalmával a fel nem készített csapatok körében
a veszteség elérte a 35 %-ot. A világháború végén, a gázvédelmi
eszközök és a gázvédelmi rendszabályok bevezetésével ez a szám 2 %-ra
csökken annak ellenére, hogy
közben az alkalmazott harcgázok és harceljárások lényegesen fejlődtek.
Az ellenség kémiai harceszközeinek fajtái közé sorolták a harcgázt, a
mesterséges ködöket és a gyújtó anyagokat.
A mérges gázok bevetésének feltételezhető okai az I. világháborúban
Az
I. világháború kezdeti időszakában a kiegyensúlyozott erőviszonyok
következtében álló háború alakult ki. A harcot támogató tüzérség nem
volt képes olyan pusztítást végezni a megerődített állások ellen, hogy a
gyalogság eredményes rohamának esélye legyen. Az egyensúlyi helyzet
elmozdítására érdekében felmerült a mérges gáz alkalmazása. A
katonai vezetés igénye alapján a német vegyipar 1915. elejére rövid
idõ alatt állított elõ harctéren bevethetõ mérges gázokat. A bevetés
érdekében felállították a 35. mûszaki ezredet "gázezred" megnevezéssel.
Két zászlóaljból, 3-3 századból és 1-1 töltõ századból állt. A
feladatok elõkészítésében a gyalogság is aktívan részt vett. A mûszaki
katonákat felszerelték a bányászok használta oxigénlégzõ készülékkel. A
frontszakasz alkalmazási területén harcoló katonákat ellátták
kezdetleges csak a klórt lekötni képes, un. "légzésvédõvel". A harc
támogatására megjelenõ új szervezet kizárólag az ellenség pusztítására
hozták létre. Az 1915. április
22-én történt német gáztámadás idõpontja joggal tekinthetõ a gázháború
kezdetének, egy új fegyver születésének és természetesen az ellene
történõ védekezés kezdetének. A történelemben folyamán már nagyon
sokszor próbálkoztak "vegyi fegyverek” bevetésével, azonban ezek a
támadások messze elmaradtak az Ypern mellett alkalmazott gáz
mennyiségétõl és hatásától. A támadás egy új korszakot nyitott a
hadviselésben, ugyanis ettõl az idõtõl kezdõdõen a vegyi fegyverek
alkalmazásának elõkészítése, illetve az ellenük történõ védekezés
megszervezése a harc megvívásának aktív vagy passzív részévé vált. Az
elsõ világháború során szerzett tapasztalatok olyan képet rajzolnak ki,
mely szerint a vegyi fegyver annak a félnek az elõnyét hozta, aki azt
megfontoltan alkalmazta, ugyanakkor elõnnyel rendelkezett az ellenfél
védõeszközzel való ellátottsága területén, amikor és ahol a szembenálló
fél még nem készült fel a gázvédelemre. A
nemzetközi szerződések visszatartó ereje csekély szerepet játszott az
alkalmazók vonatkozásában. Az első bevetés megtörténte feljogosította a
másik felet a viszont válasz megadására. A II. hágai békekonferencia
által az 1907. évben a szárazföldi háború törvényeire és szokásaira
vonatkozólag kiadott egyezmény fontosabb cikkei szerint: "A
hadviselő feleknek nincs korlátlan joguk az ellenségnek ártó eszközök
megválasztásában. A külön egyezményekkel megállapított tilalmakon felül
tilos nevezetesen: - mérget vagy mérgezett fegyvereket használni.”
A mérges gázok bevetésének több indoka volt: - a hadban álló országok ipari háttere képes volt a harcanyagok és a célba juttató eszközök tömeges előállítására;
- a hadszíntéren kialakult patt helyzet mindenáron cselekvésre ösztönzött a háborús célok elérése érdekében;
- a nagyhatású tűzfegyverek pusztítását jelentősen felülmúlták a mérges gázok alkalmazásának vélt hatásai;
- a tömeges veszteségokozás jelentős előnyhöz juttathatja az alkalmazót, ha a bekövetkezett helyzetet kihasználja;
- a hagyományos fegyverekhez képest olcsóbb volt az előállítási költség;
- a fegyverfajtát korlátozó egyezmény be nem tartása nem jelentett érdemleges hátrányt az alkalmazó számára.
A
háborús események hatással voltak a gázvédelmi szervezetek
alakulására. Megnövekedett azon szervezetek száma a gázvédelmi
csapatokon belül, amelyek a vegyi fegyverek alkalmazására voltak
hivatottak. A háború
alatt megjelentek a figyelő szolgálatok. A katonák rendszeresített
személyi védőeszköze lett a gázálarc. Magatartási formákat oktattak a
katonáknak a hatékony védelem érdekében.
A magyar hadiipar tevékenysége a vegyi hadviselésben
A
magyar királyi honvédségnek nem voltak ilyen csapatai, de a közös
hadsereg úgynevezett gáz- és lángszórós zászlóaljakban szolgáltak magyar
honvédek is. Magyar hadiipar részvétele az első világháborúban, ami a vegyi harcanyagok előállítását illeti túllépte a passzív szemlélő
magatartást. Bár a kutatások nem tárák még fel részleteiben
szerepünket, de részeredmények már publikálásra kerültek. Elsősorban a Chinoin gyárban végzett kutatások, melyet jeles vegyész szakemberek közreműködésével
végeztek. A mérgező gázok tüzérségi lőszer formájában kijutottak a
frontra a bevetés céljaira. Az osztrák-magyar tüzérség 1917. október
27-én a flitchi medencében (Szlovénia) alkalmazta először a magyar
hadiüzemben gyártott mérges gázzal töltött lőszereket, majd 1918. július
15-én a Piave
folyónál is az olaszok ellen. Ezek tárgyi bizonyítékai a szlovéniai
Lokev város múzeumában fellelhetők. A lövedékek klór és difoszgén
mérges gázokkal voltak feltöltve. A kilövő eszközök légaknavetők
voltak, amelyek sűrített levegővel működtek 20-40 lövés erejéig. Űrméretük 80, 120, 150, 240 milliméter és lőtávolságuk 300- 600 méterig terjedt. Az
I. világháború idején létrehozott vegyiharc-csapatok (a gázvető és
lángszórós zászlóaljak) a vesztes feleknél a békeszerződés értelmében
feloszlatták. A vegyifegyver készletet meg kellett semmisíteni, valamint
a gázvédelem eszközeit, amelyek meghaladták az engedélyezett katonai
létszám mértékét. A kutatógárda saját produktumának megsemmisítője
lett. A nemzetközi ellenőrző bizottság ébersége ellenére többvagonnyi lőszer és felszerelés elrejtésre került. Ez magába hordozta az újrakezdés reményének gondolatát.
A gázvédelmi szolgálat hazai megalakulása
Az
I. világháború tapasztalatai alapján ugrásszerű fejlődés megy végbe a
gázvédelmi szolgálatok szervezeti kialakulása területén szerte a
világban. A mérgező anyagok alkalmazására való készség továbbra is a
hadseregek tervezett feladatainak előterébe maradtak. A mustár
előállításával hatékony szennyező anyaghoz jutottak. Tovább bővültek az
ismeretek a célterület lefedésének valószínű nagysága tekintetében.
A világháború alatt szerzett szakismeretek és írásos feljegyzések nem
mentek kárba. A gázvédelem és a gázharc alapjait m. kir. honvédség jó
ütemben kezdi megszervezni, tükrözik ezt a korabeli szabályzatok.
(1924) Magyarországon az újra szerveződő honvédség a korábbi tapasztalatokat felhasználva alapvetően a német elveket adaptálja.
Gázvédelmi szolgálat tevékenysége kiterjedt a harctéri és az
anyaországbeli alakulatokra, mind a polgári lakosság védelmére. "Bár a nemzetközi egyezményekkel az államok ugyan kötelezték magukat a mérges gázok alkalmazásának mellőzésére,
de azért mégis okvetlenül ismernünk kell a gáz alkalmazásának és a
gázvédelem alapelveit, hogy a meglepetésnek elejét vegyük.” (11.) Az ellenség kémiai harceszközeinek
fajtái közé sorolták a harcgázt, a mesterséges ködöket és a gyújtó
anyagokat. A gázvédelem a műszaki szolgálathoz lett szervezve. A
szolgálat gerincét a minden fegyvernemre kiterjedő, különböző szintekre
szervezett gázvédelmi szakemberekből állt. - a
gázvédelmi szolgálat a magasabb egység parancsnokságoknál:
gázvédelmi szakelőadóból, esetleg vegyésztisztből (gázkémikus), és
orvosból (gázfiziológus) állt;
- ezrednél, zászlóaljnál: gázvédelmi tiszt;
- századoknál: gázvédelmi altiszt teljesített szolgálatot.
A szolgálat személyei tevékenységüket közvetlenül a parancsnok alárendeltségében végezték. A
vegyésztisztek mélyebb szakismeretükkel kiegészítették az inkább
harcászatilag képzettebb gáztisztek ismereteit. Együttműködtek a
gázmérgezett sérültek ellátására specializálódott orvosokkal. A
szakalegységek zászlóaljaknál fertőtlenítő járőrökből, századoknál
gázfigyelők és egyéb segédszolgálatból, valamint időjelző szolgálatból
álltak. Ugyanakkor az észlelés és a kimutatás között a jelenleginél
sokkal nagyobb időre
volt szükség, így e feladatokat ellátó személyek is különböztek. A
védelem megszervezése érdekében a parancsnokok rendszabályokat
foganatosítottak. A gázvédelem fejlődésének ez a szakasza már magában hordozta a védelem azon alapvető elemeit és szervezeteit, amelyek napjainkban is megtalálhatók. A
gáz harcászati jelentősége: az élő erők megsemmisítésére vagy
harcképtelenné tételére minden más fegyvernél hatásosabban alkalmazható
harceszközként vették figyelembe. A gáz megsemmisítő alkalmazásának
előfeltétele a meglepetésszerű alkalmazás. Úgy látták, hogy a
mellékkörülmények nagyban befolyásolják, esetleg korlátozzák, végső
esetben kizárják alkalmazását. Az utasítás a parancsnokokat felelősé teszi a csapatainak harcgázok elleni való megoltalmazására és minden célszerű intézkedés időben történő meghozatalára. "A parancsnokokat a gázvédelem megszervezésében és az azzal összefüggő teendők ellátásában a gázvédelmi szakközegek támogatják.” (14.) Tehát a gázvédelmi szolgálatok támogató tevékenységet végeztek a parancsnok közvetlen irányítása alatt. A
30-as évek elejétől a gázvédelem személyi állománya német és olasz
tapasztalatok alapján rendszeres képzésben és továbbképzésben
részesült, vezető szakembereknek külföldi tanulmányutakat szerveztek. A megalakult gázszázadok szervezete a kor színvonalának
megfeleltek. Az elsõ hazai Gázvédelmi Iskola 1932-ben nyitotta meg
kapuit tanfolyam rendszerû képzéssel. A harci gázok elõállításnak
kérdése a legfelsõbb vezetésben nem képezte vita tárgyát. Megkezdõdik a
mérgezõ anyagok gyártása és lõszerekbe töltése. A vegyiharc alakulatok
képzése intenzívvé vált. Összevont élesgyakorlatokat szerveztek a hatékony felkészítés érdekében.
Gázvédelmi szolgálat Magyarországon 1927-től
| Szervez. | Mag. egys. pk.-ság | E. ö.z.(o.) pk.-ság | Szd., ü.pk.-ság | Szakaszok | Szervezet be-
osztás | · gázvédelmiszak előadó · vegyésztiszt (gáz-kémikus) · orvos (gázfizi-ológus) | · Gázvédelmi tiszt | · Gázvédelmi altiszt | nincs | Nem szerve-
zetszerű beosztás | nincs | · fertőtlenítő járőr(gáztiszt felügyeli) · időjelző szolgálat (gáztiszt végzi csak állásharcban) | · fertőtlenítőjárőr parancsnok (gázaltiszt) | · fertőtlenítő járőrök (4-6 fő honvéd) · gázfigyelő és jelenő szolgálat (2 fő honvéd) · segédszolgálat (szakfeladatok igény szerinti segítése) |
Fedett
kutatás kezdődött meg a bakteriológiai anyagok tanulmányozására. A
külföldi tapasztalatokat figyelve, a nemzetközi tiltás ellenére 0a
harcoló felek többször is a mérges gázok bevetés mellett
döntöttek. Az olaszok és a japánok1935-1939 között több alkalommal
használtak vegyi gázokat. Nem véletlen, hogy a gázvédelmi szolgálat feladatai fokozatosan bővültek a harci támogatás irányába. A második világháború alatt kiadott magyar katonai szabályzatok továbbra is a gázvédelmi szolgálat és a gázvédelem kifejezést használták. A szabályzatok és utasítások
a biológiai fegyver elleni védelemről információt nem tartalmaztak.
Ugyanakkor a katonai irodalmak rendszeresen közölnek írásokat a
tárggyal kapcsolatban. A haditudományok népszerűsítésére
hivatott szervezetek és kutatók a kérdést nem kerülték meg. Azt
feltételezték, hogy a bakteriológiai háború elméleti síkon mozgó
kérdés, mert az I. világháborúban nem került alkalmazásra. A katonai
nagyhatalmak természetesen intenzíven foglakoznak a kérdéssel,
mert nem akarnak meglepetés áldozatai lenni. A legközelebbi
világháború valószínűleg tisztázni fogja azt, hogy van-e egyáltalán
létjogosultsága bakteriológiai fegyvernek. Az 1939-ben kiadott Harcászati Szabályzatból nem tűnik ki az alkalmazásra való felkészülés, de a gázvédelemben és a támadás eseteit harctevékenységi fajtánként elemzi. Támadásban: "A támadó főleg megerődített állásokra való támadásnál alkalmaz gázt, hogy az ellenséges vezetést kikapcsolja, tüzérségét megbénítsa, gyalogságát gázálarc
alá kényszerítse, tevékenységében akadályozza. Gázrajtaütésekkel az
ellenség menetelő, készenlétbe helyezett vagy tartalékban lévő
részeire, valamint utakra, szorosokra és helységekre hathat. Hogy a
támadó saját előrejutását ne gátolja, gyorsan ható, illanó gázt alkalmaz. A védő feladattal megbízott saját arccsoportok
elé maradó gázt lövünk. A támadó a terepfertőzést a szárny, az oldal, a
hát, valamint a hézagok biztosítására alkalmazhatja.” Védelemben: "A védő a védelem megerősítésére, a védőállás előtt vagy annak oldalában
– sokszor a műszaki zárás keretében – terepfertőzést alkalmazhat. A
támadó rohamát közvetlenül a védőállás elé fektetett tüzérségi
gázlövéssel és hajított gázgránátokkal elzárhatja. a gáz alkalmazására gyenge erők nagy kiterjedésben való védelmét nagyban elősegíti.” (18.)
Gázvédelmi szolgálat Magyarországon 1938-től
| Szervez. | Mag.egység pk.-ság | z.(o.) pk.-ság | Szd., ü.pk.-ság | Szakaszok | | Szerve- zett be- osztás | · gáztiszt gáz-szak-előadó · hadtest gázmentesítő század · vegyiharc zászlóalj | · gáztiszt· gázmentesítő járőr tüzér egységeknél (1+6 fő honvéd) | · gáztiszthelyettes· gázfelderítő járőr (utász- és árkász- századonként 1+6 fő, egyben lángszórós járőr is) | nincs | | Nemszerve- zetszerű beosztás | nincs | · időjelző szolgálat(gáztiszt végzi) | · gázfigyelő és jelentő szolgálatműködtetése | · gázfigyelő és jelenőszolgálat (2 fő honvéd) |
Az 1941-ben a gázvédelmi szakközegek alapvető feladata továbbra is a parancsnokok támogatása a gázvédelem megszervezésében és szolgálatában. A tevékenység
tartalma alapvetően a védelem tekintetében nem változott számottevő
mértékben. Kiegészült viszont az élelmiszerek és tárgyak gázvédelme
feladatkörrel. Megjelentek a gázkimutató készletek és a komfortosabb
egyéni gázvédőruhák kerültek rendszerbe.
Nagyobb figyelmet szenteltek a gyújtóanyagok elleni védelemre, azon
belül is a tűzoltás módszereire Utasítás és kiadvány jelent meg a vegyi
harcanyagok okozta sérülések ellátására. A II. világháború 1941 telének eseményei jelentős hatással voltak a szolgálat feladatainak
kiszélesítésére. A vegyiharc alakulatok feladata "hivatása”, bővült. A
mérgező gázok bevetését, támadásban és védelemben egyaránt hatékony
eszköznek vélték a harcoló alakulatok támogatására. Megjelenik a
hadtest szervezetében a gépkocsizó vegyiharc zászlóalj. Ezek fogatolt vagy gépkocsizó vegyiharc, lángszórós és mentesítő
– ködösítő századokból álltak. A vegyiharc századok technikai
felszereltsége csupán műszaki zárak és egyéb fontosnak tartott
terepszakaszok szennyezésére feleltek meg. A
II. világháború alatt a harcoló felek szinte kivétel nélkül
felkészültek a mérgező harcanyagok alkalmazására és ellene való
védelemre, kiépítették a feladathoz és a kor színvonalához megfelelő
szervezeteket. A háború megkezdésekor a világban 731 vegyi alegység létezett. A vegyiharc csapatok közül azonban csak a ködösítő és lángszórós alegységek kerültek bevetésre a harcoló alakulatok támogatására. Gépesített-, gépkocsizó és fogatolt vh. szd. teljesítők épessége naponta (10 munkaóra) terepszennyezésre | Vh. szd. tipúsa | Mennyi | Szennye- zési fok | Megjegyzés | | terület | tonna | | Gépesített vh. század.(2 sz. van szennyezésre kiképezve) | 30 km2 | 30 t | 100 g/m2 | A szennyezés módja: Foltszennyezés 10 munkaórából: 5 üzemóra, 5 óra hordó- csere, pótlás + eszközök gáztalanítása | | Gk. és fogatolt vh. szd. (2 sz. van szennyezésre kiképezve) | 6 km2 | 15 t | 250 g/m2 | A szennyezés módja:foltszennyezés |
A vegyiharc alegységek az alapvető feladatuk alkalmazása híján speciális tevékenységekbe
vonták be mindkét szembenálló fél oldaláról. Gyalogsági erőkkel
együttműködve városharcokban vettek rész vagy műszaki munkákat
végeztek. Lángszórós alegységeket felhasználták erődelemek leküzdésére. Személyi állomány egészségügyi fürdetése kapcsán kiszolgálói tevékenységük révén más erők feladatát kiegészítették. A
háború utolsó szakaszában a vegyi- és biológiai fegyver kiegészült az
alkalmazás szintjén is az atomfegyverrel és korunk tömegpusztító
fegyverei létrejöttek. Az
1915-1945 közötti időszakot tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy az
első gázcsapatokat az ellenség direkt pusztítása érdekében hozták
létre. A műszaki alakulatokhoz szervezve és együttműködve végezték
alapfeladataikat. A gázvédelem a fegyver bevetésének hatására és azzal
párhuzamosan alakult ki. Az alkalmazás fejlődésével kezdetben a célba
juttatás, a tüzérségi eszközök használata irányába tevődött át, amely a
harci támogatás oldalát erősítette. A gáz alkalmazása és az ellene
való védelem az un. gázvédelmi szolgálatok tevékenységévé vált. E
szervezetek Magyarországon 1924-ben alakultak meg. A későbbiekben a
tevékenységi kör bővült a mesterséges ködök és a gyújtófegyverek
alkalmazásával. A gázvédelmi szolgálatok a történetileg kialakult
elnevezésükkel, függetlenül a mindenkori harctevékenységben betöltött
szerepüktől a korabeli hivatalos utasítások alapján támogató
tevékenységet folytattak.
Felhasznált irodalom: - Cserneky (Markovits) Árpád vezérkari százados: A vegyi háború - Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kiadványa, 1940. - 57. o.
- Trencsényi János- Juhász László: Az első Yperni német klórgáztámadás - Jubileumi vegyivédelmi évkönyv, 1995. - 28.-30. o.
- Dr. Varga József: Nyolcvan éves a gázháború és a gázvédelem - Jubileumi vegyivédelmi évkönyv, 1995. - 23. o.
- 1913. évi XLIII. tv.-be iktatott 22.-23. cikk
- Madaras
Péter - Dr. Varga József: Piliscsapa tábortól a Pázmán Péter katolikus
Egyetemig - Petit Reál Könyvkiadó, 1997. - 41. o.
- Madaras
Péter - Dr. Varga József: Piliscsapa tábortól a Pázmán Péter katolikus
Egyetemig - Petit Reál Könyvkiadó, 1997. - 42. o.
- Grósz Zoltán: Ismerkedés a szlovén vegyivédelmi szolgálattal - Új Honvédségi Szemle, 1996/11. szám - 132. o.
- Grósz Zoltán alezredes: Látogatás Szlovéniában - Bolyai Szemle VI/1., 1997. 167. o.
- Madaras
Péter - Dr. Varga József: Piliscsapa tábortól a Pázmán Péter katolikus
Egyetemig - Petit Reál Könyvkiadó, 1997. - 43 - 44. o.
- A
m. kir. honvédelmi minisztérium: Utasítás a vegyi harcanyagok okozta
mérgezések, sérülések felismerése és gyógykezelése, 1943.
- A m. kir. honvédelmi minisztérium kiadványa - Harcászati Szabályzat II. rész, 1924. -1016, 1032. o.
- A m. kir. honvédelmi minisztérium: Utasítás a gázvédelmi szolgálat ellátására - I. rész, 1927. - 59 - 60. o.
- A m. kir. honvédelmi minisztérium kiadványa - Harcászati Szabályzat II. rész, 1924. 1013. o.
- A m. kir. honvédelmi minisztérium: Utasítás a gázvédelmi szolgálat ellátására - I. rész, 1927. - 59. o.
- Madaras
Péter - Dr. Varga József: Piliscsapa tábortól a Pázmán Péter katolikus
Egyetemig - Petit Reál Könyvkiadó, 1997. 48 -51., 55., 59. o.
- Palásthi István: A vegyi harcanyagok általános alapjai - Akadémiai jegyzet, 1971. - 31. o.
- Cserneky Markovits Árpád vezérkari százados: A vegyi háború - Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kiadványa, 1940. - 107. o.
- A magy. kir. Honvédelmi Minisztérium: Harcászati szabályzat - I. rész 1939. - 234. o.
- A magy. kir. Honvédelmi Minisztérium: Harcászati szabályzat - I. rész 1939. - 235. o.
- M. kir. Honvédelmi Minisztérium: A gáz alkalmazása és a gázvédelem, 1942. - 11-13. o.
- Dr. Kiss Dénes: A kémiai harc anyagai - A m. kir. honvédelmi minisztérium kiadványa, -1936 - 127. o.
- A m. kir. honvédelmi minisztérium: Elsősegélynyújtás és gyógykezelés vegyi harcanyagok okozta mérgezések és sérülések esetén, 1943.
- M. kir. Honvédelmi Minisztérium: A gáz alkalmazása és a gázvédelem, 1942. - 7-8. o.
- Kovács Ignác: Vegyifegyver - Akadémiai jegyzet, 1968. - 6. o.
- U.S. Army Chemical School: Biological Defense Branch jegyzet, 1999. - 15. o.
- M. kir. Honvédelmi Minisztérium: A gáz alkalmazása és a gázvédelem, 1942. - melléklet 4.-5. o.
- Szmirnov Szergej: Magyar földön - Európai könyvkiadó - 1975. - 385. o.
|
